2017. július 28., péntek

Reading TAG

Egy TAG, ami a kedvenc témámat boncolgatja, vagyis a könyveket és az olvasást.
Ha tetszett a TAG, töltsétek ki ti is őket nyugodtan, kíváncsi vagyok mások válaszaira! :)


Nappal vagy éjszaka olvasol többet?

Ez változó, hisz amikor csak az időm engedi, akkor olvasok.

Van olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásmódodat valamiről?


Alapvetően nagyon nyitott személyiségű és érdeklődési körű ember vagyok, könnyen átjönnek hozzám a könyvekben megszerzett információk és mondanivalók, de radikálisan egyik sem változtatta meg a gondolkodásomat semmiben sem.

Elgondolkozós, eltöprengős könyvek a számomra leginkább a spirituális, ezoterikus és tényfeltáró témájú
művek szoktak lenni.

Elizabeth Gilbert-től, az Eat Pray Love című műje volt igazán nagy hatással rám, még pedig a spiritualitás, életmódváltás és önmagunk kiteljesedésének szempontjaiból. Számomra nagyon fontosak ezek a dolgok, sokat segített nekem a könyv.




Szereted a young adult könyveket vagy nem?

Nem vetem meg őket, de azért nem vagyok olyan nagy őrült fan sem, mint egyes fiatalok. Azonban mostanság egyre jobban rákaptam a kortárs ifjúsági irodalomra, jól szórakoztatnak és könnyed kikapcsolódást nyújtanak. Sokszor elrepítenek mesés fantázia világokba, ahol mindenféle érdekes lények vannak és a hőseinkkel kalandos cselekmények sokasága történik! :)

Érdekes, mivel pár évvel ezelőtt (kb. 2010- és 11 között) nem igazán érdekeltek az ilyen témájú könyvek, sokszor elcsépeltnek és unalmasnak tartottam őket, pláne amikor 1-1 könyvesboltba betérve láttam, hogy sorra egymás után jelentek meg az újabbnál újabb ilyen témájú művek, mint pl.: a Vörös pöttyös Könyvek...

Akkor azt gondoltam: "na neee, már megint?!"...

Azt is éreztem, hogy a komolyabb, "felnőttesebb" ízlésvilágú és gondolkodásmódú személyemnek, ezek a történetek majd túl kevesek lesznek. De időközben mégis adtam magamnak és nekik egy esélyt, és nem bántam meg egyáltalán, mert kifejezetten tetszettek ezek a történetek! :)
(De azért Stephenie Meyer-féle Twilight borzadalmat továbbra is rühelleni fogom... azt soha nem fogom tudni megszeretni...

Elnézést, ha most ezzel valakit megbántottam!)

Van olyan karakter, akiről úgy gondolod hogy létezik?

Természetesen, még pedig Lestat! *.*
Na, meg a többi Anne Rice-féle vámpír és misztikus lény!


El a kezekkel a könyveimtől vagy szívesen kölcsönadod őket?

Az "el a kezekkel a könyveimtől" verzió.
Na meg, amúgy sincs hozzám hasonlóan könyvmoly emberke az ismeretségi körömben, akiknek kölcsönadhatnék a könyveimből.
Szoktad szimatolgatni a könyveidet?

Naná! Az egyik legfinomabb illat, amit valaha is érezhet az ember! ^.^
Nem mindenki kedveli a könyveket: baj/nem baj?

Számomra nem baj, csak legyenek akkor más szempontok, témák amikkel tudok vele közös nevezőre jutni.

"Úristen, túl sok könyvem van!" Rád igaz vagy hamis?

Naná hogy igaz! :D
De sosem fogom fel afféle katasztrófaként azt, hogy sok könyvem van, mert véleményem szerint egy igazi könyves lánynak sosem lehet elég könyve! :)
Ha olvasol, csinálsz közben valami mást is?
Maximum egy bögre habos forró csokit/kapucsínót, vagy egy bögre zamatos zöld teát kortyolgatok közben.


Előfordult már, hogy leöntötted/összekented olvasás közben a könyvedet?

Nem, soha! Mindig nagyon vigyázok a könyveimre! Számomra nagyon nagy értékeket jelentek a könyvek, szóval nagy becsben is tartom őket!

Az Isten Erdő

A mai bejegyzésemben szeretnélek benneteket továbbra is elkalauzolni virtuálisan a csodálatos szépségű Borsodnádasdon, ebben a hegyvidéki kis városban, ahol lakom. 
Nagyon büszke vagyok erre a helyre, hiszen annyi szépséget és életet rejt magában, hogy az ma már egészen ritkaság számba menő ebben a rohanó világban.
Remélem nem zavar benneteket, hogy egy kicsit elfogult vagyok az otthonommal kapcsolatosan, de hát ha egyszerűen ennyire szeretem! :)

Ma a házunk mögötti erdőről mesélnék Nektek, amit én -a Trónok Harca után szabadon- Isten Erdőnek neveztem el. Ez az erdő a közvetlenül a házunk mögött magasodó hegyen található meg.

Borsodnádasdot alapvetően 3 részre lehet bontani: van az úgy nevezett "Telepi" rész, ahol az egykori lemezgyár van. Azon a részen éltek (és még élnek ma is), az egykori gyári munkások és gyári elitek, vezetők.
A tősgyökeres helyiek szerint, állítólag az "önjelölt úri" réteg lakik ezen a részen.

Utána jön a központi rész, a "falusiak", ami lényegében a városkánk középső, központi helye. Itt életek régen a földművesek és az állattartó gazdák (röviden és a szó nem pejoratív értelmében, a "parasztok").
Sokszor meséltek nekem a helyiek hogy a "Telep" és a "Falu" között mekkora presztízs kérdési  harcok folytak, mivel hogy állítólag a "telepiek" mindig lenézték a "falusiakat". Valahogy kimondatlanul is ez volt a levegőben, már évtizedeken keresztül. (Hát mondom én, hogy tiszta Trónok Harca van itt nálunk! 
Ki gondolná azt, hogy egy ilyen eldugott kis településen is ilyen "csatározások" is vannak?! :D) 

És végül van a "Mocsolyási" rész itt Nádasdon belül, ami annyira kieső távoli, erdőkkel és dombokkal körülvett pontja a településünknek, hogy ezzel a résszel nem is foglalkozik nagyon senki. Tudják hogy van, de nem zavar sok vizet.
Na, itt élünk mi is.

Emlékszem, amikor eleinte elkezdtünk eladó házakat nézni ezen a településen, ez a rész pont azért tetszett meg, mert annyira természetközeli és kieső részen van, távol a "civilizációtól", hogy a magunkfajta -kissé introvertáltabb személyiségű embereknek- ez maga volt a Paradicsom! :)
Végül nem is volt kérdés, hogy ide költözünk.
Ezen a területen egyébként a bányászok éltek a családjaikkal, mert ugyebár itt volt a bánya Szekeresbükkben.

A terület neve, az hogy "Mocsolyás" eleinte eléggé furcsának és talán bugyutának is tűnhet, de ez az elnevezés abból ered, hogy régen itt sok mocsaras és lápos terület volt, ahogyan a hegyek és dombok között megrekedt az esővíz, illetve, amikor az itt keresztül folyó Hódos-patak még sokkal duzzadtabb és nagyobb volt.
Nos, ennyit a helytörténetről bevezetőnek.

Jöjjön most néhány fotóm a helyről!



Az erdőben lévő csobogó, ami nagy esőzésekkor elvezeti a vizet.




Bimbós pöffeteg



A tömény zöld van mindenütt! *.*
Ugye milyen gyönyörű itt minden? :)

Ez az erdőség egyébként tölgyesekből, akácfákból és vörösfenyőkből áll.
Sok állat és növény otthona, többek közt a vaddisznóknak, őzeknek, gímszarvasoknak, mókusoknak, sünöknek, a madarak közül pedig a cinegéknek, erdei pintyeknek és a mátyás szajkóknak.
A növények közül több gomba- és páfrány-féle található meg itt.
Nyáron a nagy esőzések után, a fülledt melegben a gombák töménytelen mennyiségben megtalálható itt, a tinóra gomba különösen finom, ajánlom mindenkinek figyelmébe! ;) 

Egyébként azért is neveztem el ezt az erdőt "Isten Erdőnek", mert többször szoktam ezen a helyen is sétálgatni, meditálgatni, imádkozni.
Keresem az Univerzummal a kapcsolatot. :)
Szóval, ez az erdő is afféle szakrális hely nekem, csak úgy mint Szekeresbükk.

Számomra fantasztikus érzés az, amikor kora reggelt (mert általában elég korán szoktam felkelni), kiállok a teraszunkra kezemben egy bögre friss zöld teával, és nézem azt a rengeteg gyönyörűséget, ami ilyenkor árad mindenfelől.
Nézem és gyönyörködöm abban, ahogy a reggeli köd száll fölfelé vastagon, ahogy madarak röpködnek mindenfelől, hallgatom a beszélgetésüket, rácsodálkozom arra, amikor egy-egy mátyás szajkó felreppen és élesen rikkant egyet, vagy amikor a diófánkon végig cikázik egy mókuska.
Csodálatos érzés ez nekem, annyira megnyugtató!
Ilyenkor mindig megfogadom magamban azt, hogy soha nem fogok városban élni, és nem hagyom el ezt a vidéki létet, mert ennyi életet, nyugalmat, szépséget és harmóniát sehol másutt nem találnék! :)
De a képeket elnézegetve, szerintem ezen nem is csodálkozik senki sem. 

 Most pedig következzen még néhány fotóm a házunk melletti rétről, még azokból az időkből, amikor szabadon be lehetett oda járni...

Sajnos, ma már a területet az önkormányzatunk visszavette a régi tulajtól, és egy egy baromfi-farmot üzemeltet ott a közfoglalkoztatási rendszeren belül.
Ez jó is meg rossz dolog is egyben.
Jó, mert rengetegféle baromfit tartanak a különböző fajtájú tyúkoktól kezdve, a kacsákon és fürjeken át természetes, bio körülmények között, na meg sok embernek adtak itt ezzel munkát is.
Viszont olyan szempontból rossz, hogy elvették tőlünk -a sétálgató, relaxáló, szépségre vágyó emberektől- ezt a területet, nem lehet már ide kijönni, és a baromfik már most teljesen felélték ezt a szép zöld területet, pedig még csak két éve üzemel ott...




Egy mobilos kép még régről...
Utószóként még eszembe jutott egy kis apróság Mocsolyásl: a helyiek (főleg a régi helyiek), ezt a területet "Szörnyű-völgynek" is szokták nevezni, mert annyira messze van a központtól, hogy az már szörnyű...
Jó, mi? Nekem mindenesetre tetszik ez a név is, számomra nincs pejoratív értelme, kifejezetten szimpatikus. Olyan goth-os! :D :P

Na jó, ennyi lett volna mára ez a képes bemutatóm, a reményeim szerint, még jelentkezni fogok a későbbiekben több hasonló bejegyzéssel is!
Addig is legyetek jók és legyen további csodás napotok! :)

2017. július 27., csütörtök

Sétahajókázás a Fertő-tavon

Helló helló!

Újra itt vagyok, és jelentem: élek! :D
Rég voltam már aktív itt a blogon -legalábbis a személyes életemet érintő posztokat illetően-, pedig rengeteg minden történt velem az elmúlt kb. két hónap alatt. 
Egyszerűen nem volt sem kedvem, sem időm írogatni ide, amiért most sem fogok  sopánkodni, sem magyarázkodni senkinek sem! 
(Pláne a totál vadidegen személyeknek nem!)
Különben is, már a blogom kezdeti időszakában elterveztem, hogy akkor írok, amikor nekem jó vagy amikor épp kedvem szottyan rá.
Én valahogy -sokakkal ellentétben- jobban szeretem az offline életet élni, és ennek minden percét ténylegesen megélni, ne pedig azt, hogy ha történik velem valami említésre méltó, akkor azt kapásból a blogomban elkezdjem elemezgetni hosszadalmasan. Nem nem, ilyen nem lesz!

Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne posztolnék ki én is egy-két fotót a face-re vagy az Instára, de ezek a kép megosztások tényleg csak arra jók, hogy a pillanatnyi élethelyzetemet és inspirációimat rögzítsem, a többi élményt pedig ami történik velem (legyen az akár jó vagy rossz) gyűjtögessem, raktározzam magamban, majd amikor eltelt már egy kis idő, akkor levonjam belőle a számomra  megfelelő konzekvenciákat.
Röviden: hagyjam leülepedni a dolgokat, mert egy idő után a dolgokat már másképpen kezeli az ember, és így sokkal tisztábban, megfontoltabban és bölcsebben látja át a folyamatokat.

Na de hogy mik is történtek velem az elmúlt két hónap alatt?
Lássuk csak... részt vettem két fantasztikus utazáson, kinőtt az egyik bölcsesség fogam, megszereztem a szociális asszisztensi képzésem az első évét, újra elkezdtem gyakrabban járni kirándulgatni és ebből fakadóan autodidakta módon megismerkedni az élővilággal és a gyógynövényekkel, belevágtam az életmód projektbe, és végül de nem utolsó sorban: új munkahelyem lett!

Nos, de haladjunk inkább szépen sorban a történteken, és kezdjünk most el inkább az utazási élménybeszámolóimmal foglalkozni! (Már csak azért is, mert ez az egyik kedvenc témám: imádok utazgatni és imádok írni is róluk egyaránt!) 

Ígérem, a többi témáról is írni fogok, főleg az új munkahelyemről, ami órási változást hozott az életembe!

Szóval... Június havában egy felejthetetlen 4 napos körutazásban volt részem a Dunántúlon, mégpedig az alábbi helyeken: Fertőd, Nagycenk, Sopron, Fraknó, Kismarton, Fertő-tó, Székesfehérvár, stb...
Nagyon sok helyen jártunk, ebbe a 4 napba tényleg rengeteg látnivaló és program volt belesűrítve. Minden hely az újdonság varázsával hatott rám, mivel eddig az életemben még sohanem jártam ezeken helyeken.
Öröm volt felfedezni őket!

Az elkövetkezendő úti beszámolók nem az időrendiséget fogják követni, mert van pár hely, ahonnan még mindig várok vissza képeket.
De minden be lesz mutatva, ígérem! :)

Ma a Fertő-tón tett hajókázásomról szeretnék mesélni Nektek.
Csodálatos élmény volt, nagyon szeretek hajókázni, szeretem a vizeket, bár igaz, egy picit félek is tőlük, mivel némileg "típus idegen" a számomra. :D
(Vagyis hogy igazi hegyvidéki/erdei lányka vagyok, ritkán találkozok ilyen nagy vizekkel.)

Június 24-én (szombaton) történt ez a kis hajós kirándulásunk.
Fertőrákoson volt a hajó indulásunk. Emlékszem, mikor megérkeztünk csak ámultam és bámultam, hogy mennyi kigyúrt, kisportolt testű férfi és nő volt mindenfele!
Komolyan, tiszta Baywatch-feelingű volt az egész!
Az idegenvezetőnk is rácsodálkozott erre, és amikor a kapitánynak megjegyezte ezt a látottakat, az sejtelmesen elmosolyodva az egyik izmos pasira mutatott:
"-Szerinted Ő hány éves lehet?"
"-Nem tudom, talán 35?"
"-Áhhh, már 51 éves! Itt szinte mindenkinek a sportolás és a víz az élete értelme!"
"-..."

...nos, mindenesetre szerintem tényleg szép teljesítmény az, hogy valaki ennyi idősen ennyire fitt és fiatalos legyen!

A beszállásunk után egyből indultunk is.
A mi magyar csapatunkon kívül volt még egy másik osztrák csapat is hajón, úgy hogy kissé zsúfolva voltunk, de végül is találtunk jó helyet magunknak, szép kilátással, úgy hogy nem volt benne másnak a zavaró feje. :D
Út közben a hangosbemondón felolvastak nekünk a Fertő-tóról és az élővilágáról ismertetőket, valamint és Hany Istókról is meséltek, ami számomra különösen érdekes volt, ugyanis még soha nem hallottam erről a legendáról, pedig imádom a misztikus dolgokat.

Na de mit is lehet tudni a Fertő-tóról?
Soprontól kb. 10 km-re, északkeletre található meg, és ez hazánk második legnagyobb természetes tava. A tó teljes vízfelülete 337 négyzet km, amelyből 87 négyzet km tartozik Magyarországhoz.
Szerencsére a mi oldalunkon található meg a nagyobb nád- és sás rész, ami páratlan és ritka vízimadaraknak és egyéb élőlényeknek ad otthont. Állítólag az osztrák ornitológusok sokat bosszankodnak és irigykednek is emiatt, hogy Magyarországon vannak többségében ezek a természeti kincsek. 
(Mondjuk szerintem ők csak ne pattogjanak!)

A tó vizét a Vulka- és a Rákos-patakok táplálják. Enyhén sós vizű tó.
Érdekessége, hogy vannak olyan időszakok a tó életében, amikor szinte teljesen kiszárad, egy másik évben pedig akkorára dagad, hogy veszélybe sodorja a környező településeket.
A mi hajókázásunkkor épp a sekély korszakát élte a tó, csak pár méter mély lehetett talán. Télen egyébként rendszeresen vágják itt is a nádakat, amiket aztán különböző módokon használnak fel.

Annyira szép volt ekkor minden!
Lágyan hullámzó víz, csodaszép környezet, érdekes madarak és kedves hajócskák látványa fogadott bennünket. Emlékszem, nagyon meleg volt akkor, de épp az indulásunkkor a felhők kissé elborultak, ami adott némi enyhülést, viszont később aztán újra felszakadoztak, csodálatos látványt tárva a szemünk elé.

A sötét felhők közül megjelenő egy-egy fényes napfénycsík látványa egészen olyan volt, mintha egy vallási témájú festmény elevenedett volna meg a szemeim előtt. Fantasztikus volt! :)

Aztán felszakadozott végül teljesen a felhőzet, átadva újra a nagy meleget.
Majd megsültünk a hajó tetején fent, hiába fújdogált a lágy szél.
Sajnos nem volt nálunk egy kalap se, szegény Karcsim kapott is egy enyhébb napszúrást estére. Mondjuk egy idő után -amikor már tényleg nagyon melegünk volt- lementünk a hűvösebb alsó szintre a hajóban, de akkor már késő volt.
Az aznap estére betervezett Múzeumok Éjszakájának programját le is kellett mondanunk, mert nagyon kimerültünk és Karcsi is sajnos rosszul lett estére.
Szerencsére nem történt nagy baja, ahogy visszaértünk a hotelünkbe, ettünk, megfürödtünk és kialudtuk magunkat, aztán másnapra már kutya bajunk sem volt! :)

Nos, ennyi lett volna mára ez a jó hosszú élménybeszámolóm a Fertő-tavi hajókázásunkról, most pedig következzenek a képek! :) 


Beszálláááás!
Karcsim
Horgonyt fel és indulás! :)



Szeretet Gombócok ^^

Elindultunk


Kilátás a hajónkból
Ott egy magasles!

Mindig csak az utazás! :)
Hamarosan újra jelentkezem egy újabb utazási memoárral!
Addig is, legyenek élményekben gazdag napjaitok! Sziasztok!